Levelek Itthonról

Augusztus 23-án

Írok, hogy tudd, mi is történik itthon körülöttem, a városban, az országban. Írok, hogy lásd úgy is a dolgokat, ahogyan én nézem a szemüvegemen át és ne csak úgy, ahogyan a hírekben olvasod....

Hétfőn végre jött a számomra megváltó hidegfront és véget ért a kánikula. Özönvíz zúdult le, állítólag egy négyzetméterre több mint nyolcvan liter. Én biztonságban voltam, de ha megnézed a képeket, akkor láthatod, hogy az eső elárasztotta Budapestet. Több helyen beszakadt az út, a közlekedésben teljes káoszt okozott. Nem jártak jó ideig a villamosok és volt ahol a buszt is elárasztotta a víz. Azért mostanára minden helyreállt és csak a kellemes nyár maradt. Nagyon remélem, hogy az idei évre tényleg vége a kánikulának.

Augusztus huszadikáról csak annyi most, hogy az ország tortája az idén Pannonhalmi sárgabarack-pálinkás karamelltorta lett. Jó lenne most sütizni veled valamelyik cukrászdába. Tudod mit, ha majd hazajössz, akkor együtt kóstoljuk meg? Persze mást is ehetünk, hisz tudod eddig sem ízlett nekünk minden ország torta nyertese. A tűzijátékot gyorsítva megnézheted. Igaz, azt gondolom hogy most amikor ilyen nagy a szegénység, jobb helye lenne ha abból a pénzből ételt osztanának a szegényeknek.

Biztosan látod mindenütt a hírekben a menekültekről szóló híradásokat. Én is csak a hírekből tudom, hogy épül a kerítés a határon. A tegnap a Keletinél jártam és figyeltem, hogy mi is történik. Annyi mindent és annak az ellenkezőjét mondanak, írnak, kíváncsi voltam mi történik ott. Egy dolgot elmondhatok: nem volt félelem bennem. Emberek voltak, férfiak, nők, gyermekek. Az jutott eszembe, hogy bármelyik Európai nagyvárosban teljesen természetes, az emberek színessége, valahogy Budapesten ez idegen. A félelmetes az, hogy ezek az emberek az utcán, a földön ülnek, fekszenek, mert nincs szállás a számukra. Közben arra gondolok, hogy volt otthonuk, életük és most itt vannak egy ismeretlen országban, ahol nemkívánatosak.

Most egy kicsit vidámabb téma, mégis kötődik az idegenekhez. Megnéztem egy nagyon jó francia vígjátékot. Végre egy olyan vígjáték, amelyben nem a trágár szavak, hanem a finom humor volt a humor forrása. Javaslom, nézd meg te is, a Bazi nagy francia lagzik filmet. Jó tanulság a szülőknek, azokban a családokban, ahol vegyes házasságok vannak. Persze toleranciát mindenki tanulhat és humorosan valahogy könnyebb.

Vigyázz nagyon magadra! Nagyon szeretlek és tudod, én itt vagyok!

Anyu

• Tovább